2026

 Hát, itt vagyunk. Február 13-ik napján. 2026-ban.

Felmondtam a munkahelyemen, most már szabadúszó vagyok, takarítok, kisboltban kiszolgálok, gyerekekre vigyázok, tanulok.

A mozgás és a kajára odafigyelés még billeg.

Tegnap elkezdtem gyalogolni. A kaja meg, hol figyelek hol nem, és akkor elszállok. Amit megfigyeltem, az az, hogy inni kell. Sokat, sokszor. És akkor pl. könnyen betartható a napi 3x-i étkezés. És az édességnek is lehet ellenállni, és tudok is. 

Viszont, ami miatt nagyon haragszom magamra, az a telefon.

Nem szabad este hat után telefonoznom és nem is fogok. Mert csak elveszi az időt mástól. A gyerekektől, a mozgástól, az olvasástól. 

Jó lesz ez az év. A Január is pikk-pakk elszaladt és olyan szép volt a hóval, meg a hideggel, a zúzmarával...

Jövök még!

Micsoda váratlan fordulat!

 Kedves Ryan!

Nem tudom már, hogy hol jártam a mesémben, de óriási változások történtek!

Nevezetesen az, hogy tegnap felmondtam! Igen! F E L M O N D T A M.

Igen, jól olvasod.

Még 18 nap és vége ennek az ámokfutásnak.

El sem hiszem.

Egyelőre takarítani fogok. És tanulok, aztán, ha megvan a szakma, akkor elhelyezkedem benne.

Nagyon boldog vagyok!

Már nagyon várom, hogy ne hajnali 3-4 órakor kelljen felkelnem, hogy ne este menjek haza, hogy legyen időm és erőm magamra, tanulni, mozogni, élni!

Elegem van belőle, hogy magamra soha nincs idő. Hogy mindig fáradt és fásult vagyok. Végre ez megszűnik. 

Rohanok az önmegvalósítás felé, és már nem félek semmitől!

Jelentkezem még, addig is mesélj Te is, biztosan sok dolog történik Veled mostanában.

Az előző részek tartalmából...

 Kedves Ryan!

Ugye nem lep meg, ha arról számolok be, hogy sehol sem vagyok életmódváltás terén? Sőt!

Én csak dagadok! Góg Anikó videóira nem kezdtem el tornázni, de három hónpaig hűen előfizettem rá. A cukormentes hetet sem csináltam végig és szinte semmit nem haladok. Semmit! És csak dagadok.

Viszont! Beiratkoztam a Nyitott Ajtó Baptista Szakképőiskolába gyógypedagógiai asszisztens szakra, és nagyon szeretem! Jövő év elején a főiskolára is jelentkezem.

Beléptem egy programba, ahol reményeim szerint némi kontroll mellett sikerül végre meglépnem amit eddig nem, elkezdek otthon mozogni. És változtatni az étkezésemen, ledobni néhány kilót... a program 12 hetes, és már minden info a rendelkezésre áll, még ugyan nem kezdődött el, de én ma már tornázok egyet. Valamit tennem kell, hogy kicsit jobban érezzem magam. Meg rám jöjjenek azok a nadrágok, amiket megvettem. 

Úgyhogy tök izgi. Volt mindez október 20-án, most meg még mindig ott tartok, ahol akkor.

Sehol. Hát ez van. 

Napjaim

Kedves Ryan!

A dolgok jelen állása szerint elkezdtem az életmódváltást.

És elkezdtem futni. Haha. Nem nevezném futásnak, inkább intenzív szenvedés, de jól esik és más nem is számít.

Szeptembertől  nem védekezünk, és megpróbálunk összehozni egy babát. Zsolesz szeretné. Én meg meg Zsoleszt szeretem. Meg a gyerekeket is. Egy bizonyos korig. És a másét. (Csak viccelek.) Muszáj kicsit jobb állapotban felkészülnöm a másállapotra. Meg amúgy is. Ha sikerül, fel kell nevelni. 

Tartok egy egy hetes cukormentes hetet. Nyers zöldséggel (répa, karalábé, retek, saláta) indítok minden étkezést. Heti 3x futok, és Góg Anikó videóira tornázok. 25 perces edzések, intenzív, minimális eszköztárral. Nagyon nagyra értékelem Őt, maximálisan hiteles, és az edukációban hisz. Vele menni fog.

Csak a csoki zabálást kell abbahagyni. Azt hiszem, hogy sínen vagyok.

Nóri felajánlotta múlt héten pénteken, illetve megkérdezte, hogy nem akarok-e felmondani? Van egy hely, telefonos ügyfélszolgálat, ahová be tudna ajánlani. Nagyon jó munkahely, gondolom a pénz is jobb. A belvárosban van. Elmondtam neki, hogy babát szeretnénk, így nem ugrálnék. Azt mondta, hogy sajnál, hogy szét vagyok peregve, meg hogy egy kicsit bele is szarok a dolgokba, és hogy ne ragaszkodjak hozzá, mert egy ember élete nem mehet rá sem a munkahelyre, sem egy kapcsolatra. 

Ezzel szemben ma Krisztina azt sorolja, hogy Nóri leveszi rólam a kezét és nem fog tudni megvédeni, mert semmiről nem tájékoztatom. És hogy régen tök sokat segítettem neki, most meg nem számíthat rám, és...

Időközben június közepe lett. Rettenetesen szaladnak a napok, a hetek.

És még mindig toprogok, de azt hiszem ezen semmi meglepő nincs.  Csak a szokásos. A jó sportórám, amit Zsolesztól kaptam, tönkre ment. Azóta futni sem voltam. És nem is tornáztam. Ma újra előfizettem Anikóra. Nagyon kövér vagyok. És fáj néha a térdem. És azért nincs erőm, mert gatya vagyok. Nem akarom ezt. Csinosan szeretnék öltözködni, futni, mint aki élvezi, nem mint aki beledöglik. Nem akarom érezni a hátamon az úszógumit. És nem akarok hamar meghalni. Úgyhogy nincs mese, menni kell. Akár tetszik, akár nem, bár ami most van, az végképp nem tetszik. 

Jelenlegi fejlemények

 Kedves Goslingom!

Sajnálattal kell közölnöm, hogy azóta sem mentem edzeni. 

Voltam sétálni kb. 3-szor két hét alatt, és ennyi. De! Ha a sors is úgy akarja, akkor hétfőnként futni fogok Évivel a Népkertben. Tényleg a sorson múlik, mert én akarom. 

Nagyon sok dolog történik velem mostanában, nem minden jó, de a rossz dolgok azért történnek, hogy ne legyen nagyon unalmas az élet. 

Gabó görget nehézségeket a létem elé, mert kamaszodik, -tegnap azt mondta egy 81 éves tanárnő, hogy ez már az lesz, ne aggódjak- és nem fogad szót, nem hallgat rám, mindenért könyörögnöm kell neki és tegnap Zsolesz ahogy vonszolta a fürdőszobába zuhanyozni (miután többszöri felszólításom ellenére sem ment el) beverte a fejét a wc kagylóba. Nagyon. Dudor nőtt neki hátul. Gabesz bömbölt. Én nagyon ideges voltam. Valahogy Zsolesz azt gondolja, hogy az, hogy csipkedi, ráül, bökdösi, nyomkodja, rángatja (szerintem bántja), az jó nevelési módszer. Mert hogy a gyereknek erre van igénye. Bocsánatot kért és azt mondta, hogy jövőben kevesebb részt vállal Gabó nevelésében. Ezt nem tudom kommentálni. Gabó most egy új helyzettel szembesült, velünk lakik valaki, akivel osztoznia kell rajtam. (Anya nyitotta fel a szememet.) Biztosan nehéz neki, lehet, hogy mérges is és ezért büntet: nem tanul, nem fürdik, nem akar iskolába indulni (Bence hívta fel, hogy szedje össze magát és menjen!) De tegnap este, valami történt. Mert mi van, ha úgy üti be a fejét, hogy ott marad? Zsolesz nem látta be, hogy hibát követett el az erőszakos viselkedésével, hanem megmagyarázta. Hogy óvatosan tolta, meg Gabó mocorgott közben és ide-oda rángatta a fejét... Hol van a felelősségvállalás, amiről annyit papol? Fannit igen tudja ezzel basztatni. Ó, Fanni. Nagyon rottyon van. Pénteken elmegyek vele a pszichiáterhez. És lehet, hogy keresek neki egy másikat is, aki állítólag az országban az egyik legjobb, csak Nagykállón van. De elviszem oda is, csak kapjon segítséget. Tama az, aki fixen megvan és most (de miután ezt leírtam várhatom a krachot) olyan, mint egy szobanövény. - Bocsánat a kitérőért. Ráadásul a múltkor azt mondta, hogy én olyan idegbeteg vagyok (ingerült), lehet, hogy nem is szeretne gyereket. Hát, lehet, hogy idegbeteg vagyok, de nem verem a gyerek fejét sehova. Véletlenül sem. Pont.

Elkapott engem a vágy, hogy újra nekiessek a fogászati asszisztens képzésnek, de nem indul idén sem. Marad a gyógypedagógia. Kicsit hezitáltam, hogy melyik legyen, de felülök a lesz, ami lesz vonatra aztán igyekszem időben leadni a jelentkezést, a pótfelvételinél. A rendesről lemaradtam. Úgy szeretnék szárnyalni, de egy rohadt Gombóc Artúr vagyok, aki csak totyog ide-oda, és nem repül. 

Szóval, az élet nem habostorta. S ha netalán tán az is lenne, hát néha megsavanyodhat benne a hab, vagy megszikkad a piskóta. De nem vagyok kedve szegett és nem félek attól sem, ha Zsolesz meghátrál. A múlt héten is volt egy szarabb két napja, amikor is rájött, hogy ez az egész családosdi miről szól, aznap Tamara is kijelentette, hogy depressziós, de adtam nekik, hogy itt én lehetek depressziós, nekem lehet szükségem pszichológusra és hagyják ezt abba. Plusz Gabó lázadása.

Nem bírják strapát. De majd alakul ez. Valahogyan biztosan.

Jelentkezem még, elnézést, hogy ilyen panaszos lett a levelem. 

Üdvözöllek! Emőke

Megválaszolatlan kérdések

 Kedves Ryan!

Nem, nem mentem edzésre. 🙈 Holnap. 💪🙏🍀 

Rettenetes fáradt vagyok. És nem tudom, hogy hogy bírtam a 3:45-ös keléseket, a 8 és fél óra munkát, majd a 3-4 óra takarítást, a vásárlást, a haza esést, a főzést, a mosást, porszívózást, melyik napra mi esett... Mióta nem járok Lilihez, a hétköznapjaim nagyján otthon vagyok 15 óra után és csak húz az ágy, pihenni, szundikálni, nem csinálni semmit. Remélhetőleg ezen is túl leszek, de holnap (remélem) tényleg el tudok menni majd és jó lesz az, mert megint nem vagyok békességben önmagammal és megint csak azt érzem, hogy kövér vagyok és nem érzem jól magam és félek, hogy fájni fog a térdem és a lábfejem és a vállam, és nem leszek már sose fitt és csinos és amikor Zsolesz azt mondta, hogy úgyse fogok lefogyni, na! Az olyan volt, mintha megpofoztak volna!

De nem akarok másnak megfelelni, másnak bizonygatni bármit is. Nem szabad, hogy ez vegye át az egészség iránti vágyamat. Jó lesz majd ezt csak akkor előhúzni, ha nagyon belefáradok és netán megfordul a fejemben, hogy nem, nem csinálom. De (és ezt is remélem) ez sosem fog megtörténni.

Tegnap megnéztük a Futni mentem c. filmet. Nekem tetszett, Zsolesznak nem annyira, de nem is az a lényeg. Volt benne olyan jelenet, amikor az egyik főszereplő azt hitte, hogy megcsalja a párja. Talált egy fülbevalót a kanapéjukon, sírt éjjel, mikor a férje mellette aludt. Totál átérzetem a helyzetét, de nem vitt el. Mondtam is Zsolesznak, erre azt mondta, hogy de már nincs ilyesmi helyzet, mert itt van ő, és nem csal meg. Mondtam neki, hogy ez így van, de még megcsalhat. (Félig viccesen, félig komolyan, nem gondoltam semmi olyanra.)

Na, itt jött vele elő, hogy ő már utasított vissza ilyen helyzetet. Felhívta magához kávézni a nő. Kérdeztem, hogy mikor, meg ki volt az, de azt mondta, hogy nem fontos, mert úgysem volt semmi. Azt mondta neki, hogy nem mehet, és erre a csaj azt, hogy nem tudja mit veszít. Ezen sem fakadtam ki, de több dolog is kibugyogott belőlem:

- Ha bele kezdett a mondandójába, igenis, fejezze be. (Spisák Anikó lánya volt, egy szemétszedés után, amikor haza vitte. És abból gondolja, hogy több lett volna ott egy kávénál, amit ugye reagált  a visszautasításra, illetve egész nap olyan volt a helyzet. Erre is próbáltam kitérni, hogy mégis milyen, de nem válaszolt.)

- LEHET kávézni. Azt kellett volna mondania, hogy nem AKAR. Ennyi.

Megkérdezném tőle, nem mint a párja, hanem mint nő a férfitól, mert tényleg kíváncsi vagyok rá, hogy ha "lehetne" felment volna? Minden alkalmat kihasznál a férfi, amikor ajánlatot kap? És ha igen, akkor miért? S ha nem, akkor miért nem?

Nem lenne őszinte, nem kérdezem meg. 

Amiért viszont nagyon elégedett vagyok, az az, hogy nem sajog. Egy cseppet sem. Talán már szeretem magam annyira, hogy ez a helyzet ne fájjon és ne érezzem semminek magam miatta.

Jó leszek így, ugye?

Üdvözöllek!

Emőke

Eszmefuttatások

 Kedves Ryan!

11 napja együtt élek Zsolesszal, egy nagyobb lakásban és nincs ott velem Mokszi és Houdini, akiknek "elvesztését" még mindig gyászolom, de mivel Houdit egyre kevesebbet hallom ugatni, bízom benne, hogy Fanni megfelelően a gondját viseli és ha túltették magukat az első sokkon (a jószágok), hogy csak így leléptem nélkülük, végül boldog és teljes életük lesz, olyan, mint eddig is. Néha; talán kétszer, vagy háromszor fordult elő, este megsétáltattam Houdit. Akkor Pascal is sétált rendesen, egyébként nem nagyon tesz meg nagyobb távokat. Viszont nem ugat! Végül is minden rosszban van valami jó, ugye?

Fanni szabályszerűen kidobott a lakásból, kérdés nélkül hányta bele a cuccaimat a zsákokba, majd vitte is őket lefelé. Valahol igaza van, hiszen elköltöztem abból a lakásból, nem járkálhatok oda úgy, mint aki haza megy, de az, hogy el kell hagynom a lakást, mielőtt haza érnek, hogy ne találkozzak Levivel... Meg nem engedik be a macskát sem a nagyszobába, holott ott van a körömkaparója... meg az a cigi szag mindenütt, és a firka a falon... nem szeretem azt a gyereket. Nincs jó hatással Fannira, szentül állítom, hogy van benne valami ördögi és nem a jó irányba változik Fanni. Remélem az egyetemen és koliban (igaz nem sok időre), de valahogy ellensúlyozódik ez és rá fog jönni, hogy nem az ő embere ez a Levente.

Bútorunk nincs. Nagyon király lesz az asztalunk, bárszékes megoldással. A szekrényre gyűjtünk, lesz két kagylófotelünk is. És neoncsík lámpa a mosogató alatt. Jó lesz, boldogulni fogunk együtt.

Zsuzsi terhes. Ha nem írok rá, hogy megkérdezzem mi van vele, nem is szólt volna? Pedig már 12 hetes lesz. Fura, mert azt mondta, hogy nem akarnak még gyereket. Örül neki vajon? Vali is úgy eltűnt, mint szürke szamár a ködben, bezzeg amikor segítség kellett neki, megtalált. Azt hiszem, engem a barátaim maximálisan kihasználnak. De ez azért van, mert hagyom. Ha én nem írok, ők elfelejtenek. Direkt kitöröltem a facebookon a születési dátumomat. Kíváncsi vagyok, hogy kinek fogok az eszébe jutni. Bár, ha őszinte akarok lenni, nem is vagyok kíváncsi. 4 év alatt bebizonyosodott, hogy mindenki többet jelent nekem, mint én nekik, és ezt elfogadom. És már nem is fáj. Azt hiszem kezdem elsajátítani az elengedés művészetét.

A munkahelyemen raktárosi koordinátor munkakört ajánlott fel a vezetőség és határozottan érzem, hogy a gyárigazgató számít rám és "kinézi belőlem", hogy megállom a helyemet ezen a poszton. Ez nagyon jól esik. Kértem próbaidőszakot, csak hogy meglássuk, hogy tudom-e csinálni. Így kaphatok majd talán kicsit több pénzt is, mert a jelenlegi posztomban nincs hová fejlődni, a pénzt meg nem adogatják csak úgy. Ez egy nagyon pozitív dolog és mindamellett, hogy kicsit félek a feladat nagyságától, úgy érzem, hogy képes leszek ellátni ezt a feladatot. Igaz?

Azt gondolom, hogy elindultam felfelé. 

Csütörtökön edzésre is megyek, majd péneken írok, hogy milyen volt. Remélem nálad minden a legnagyobb rendben van?

Szeretettel üdvözöllek!

Möce